ΕΥΣΤΑΘΙῼ ΦΙΛΟΣΟΦῼ

 ΓΡΗΓΟΡΙῼ ΕΤΑΙΡῼ

 ΚΑΝΔΙΔΙΑΝῼ

 ΟΛΥΜΠΙῼ

 ΠΡΟΣ ΝΕΚΤΑΡΙΟΝ ΠΑΡΑΜΥΘΗΤΙΚΗ

 ΠΡΟΣ ΤΗΝ ΟΜΟΖΥΓΟΝ ΝΕΚΤΑΡΙΟΥ ΠΑΡΑΜΥΘΗΤΙΚΗ

 ΓΡΗΓΟΡΙῼ ΕΤΑΙΡῼ

 ΤΟΙΣ ΚΑΙΣΑΡΕΥΣΙΝ ΑΠΟΛΟΓΙΑ ΠΕΡΙ ΤΗΣ ΑΠΟΧΩΡΗΣΕΩΣ

 ΜΑΞΙΜῼ ΦΙΛΟΣΟΦῼ

 ΠΡΟΣ ΕΛΕΥΘΕΡΑΝ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ, ΕΠΙ ΦΙΛῼ

 ΟΛΥΜΠΙῼ

 ΟΛΥΜΠΙῼ

 ΓΡΗΓΟΡΙῼ ΕΤΑΙΡῼ

 ΑΡΚΑΔΙῼ, ΚΟΜΗΤΙ ΠΡΙΒΑΤΩΝ

 ΠΡΟΣ ΕΥΝΟΜΙΟΝ ΤΟΝ ΑΙΡΕΤΙΚΟΝ

 ΩΡΙΓΕΝΕΙ

 ΜΑΚΑΡΙῼ ΚΑΙ ΙΩΑΝΝῌ

 ΓΡΗΓΟΡΙῼ ΕΤΑΙΡῼ

 ΛΕΟΝΤΙῼ ΣΟΦΙΣΤῌ

 ΛΕΟΝΤΙῼ ΣΟΦΙΣΤῌ

 ΠΕΡΙ ΤΕΛΕΙΟΤΗΤΟΣ ΒΙΟΥ ΜΟΝΑΧΩΝ

 ΠΑΡΑΘΕΤΙΚΗ ΠΡΟΣ ΜΟΝΑΖΟΝΤΑ

 ΑΘΑΝΑΣΙῼ, Τῼ ΠΑΤΡΙ ΑΘΑΝΑΣΙΟΥ ΤΟΥ ΕΠΙΣΚΟΠΟΥ

 ΑΘΑΝΑΣΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΑΓΚΥΡΑΣ

 ΚΑΙΣΑΡΙῼ Τῼ ΑΔΕΛΦῼ ΓΡΗΓΟΡΙΟΥ

 ΕΥΣΕΒΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΣΑΜΟΣΑΤΩΝ

 Τῌ ΕΚΚΛΗΣΙᾼ ΝΕΟΚΑΙΣΑΡΕΙΑΣ ΠΑΡΑΜΥΘΗΤΙΚΗ

 Τῌ ΕΚΚΛΗΣΙᾼ ΑΓΚΥΡΑΣ ΠΑΡΑΜΥΘΗΤΙΚΗ

 ΕΥΣΕΒΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΣΑΜΟΣΑΤΩΝ

 ΕΥΣΕΒΩΝᾼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ

 ΣΩΦΡΟΝΙῼ ΜΑΓΙΣΤΡῼ

 ΑΒΟΥΡΓΙῼ

 ΕΥΣΕΒΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΣΑΜΟΣΑΤΩΝ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ, ΥΠΕΡ ΛΕΟΝΤΙΟΥ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ ΕΠΙ ΕΠΙΚΟΥΡΙᾼ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ ΥΠΕΡ ΣΥΝΤΡΟΦΟΥ

 ΓΡΗΓΟΡΙῼ ΑΔΕΛΦῼ ΠΕΡΙ ΔΙΑΦΟΡΑΣ ΟΥΣΙΑΣ ΚΑΙ ΥΠΟΣΤΑΣΕΩΣ

 ΙΟΥΛΙΑΝΟΣ ΒΑΣΙΛΕΙῼ

 ΙΟΥΛΙΑΝΟΣ ΒΑΣΙΛΕΙῼ

 ΒΑΣΙΛΕΙΟΣ ΠΡΟΣ ΙΟΥΛΙΑΝΟΝ

 ΠΡΟΣ ΧΙΛΩΝΑ ΤΟΝ ΑΥΤΟΥ ΜΑΘΗΤΗΝ

 ΝΟΥΘΕΣΙΑ ΠΡΟΣ ΤΟΥΣ ΝΕΟΥΣ

 ΠΡΟΣ ΜΟΝΑΧΟΝ ΕΚΠΕΣΟΝΤΑ

 ΠΡΟΣ ΜΟΝΑΖΟΝΤΑ ΕΚΠΕΣΟΝΤΑ

 ΠΡΟΣ ΠΑΡΘΕΝΟΝ ΕΚΠΕΣΟΥΣΑΝ

 ΓΡΗΓΟΡΙῼ ΕΤΑΙΡῼ

 ΕΥΣΕΒΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΣΑΜΟΣΑΤΩΝ

 ΑΡΚΑΔΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ

 ΙΝΝΟΚΕΝΤΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ

 ΒΟΣΠΟΡΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ

 ΚΑΝΟΝΙΚΑΙΣ

 ΧΩΡΕΠΙΣΚΟΠΟΙΣ

 ΧΩΡΕΠΙΣΚΟΠΟΙΣ

 ΓΡΗΓΟΡΙῼ ΠΡΕΣΒΥΤΕΡῼ

 ΠΕΡΓΑΜΙῼ

 ΜΕΛΕΤΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ

 ΓΡΗΓΟΡΙῼ ΑΔΕΛΦῼ

 ΓΡΗΓΟΡΙῼ ΘΕΙῼ

 ΓΡΗΓΟΡΙῼ ΘΕΙῼ

 ΑΘΑΝΑΣΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΙΑΣ

 Τῌ ΕΚΚΛΗΣΙᾼ ΠΑΡΝΑΣΣΟΥ ΠΑΡΑΜΥΘΗΤΙΚΗ

 ΗΓΕΜΟΝΙ ΝΕΟΚΑΙΣΑΡΕΙΑΣ

 ΗΣΥΧΙῼ

 ΑΤΑΡΒΙῼ

 ΑΘΑΝΑΣΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΙΑΣ

 ΑΘΑΝΑΣΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΙΑΣ

 ΜΕΛΕΤΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΑΝΤΙΟΧΕΙΑΣ

 ΑΘΑΝΑΣΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΙΑΣ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ ΠΕΡΙ ΣΥΝΟΔΟΥ

 ΓΡΗΓΟΡΙῼ ΝΑΖΙΑΝΖΗΝῼ

 ΗΣΥΧΙῼ

 ΚΑΛΛΙΣΘΕΝΕΙ

 ΜΑΡΤΙΝΙΑΝῼ

 ΑΒΟΥΡΓΙῼ

 ΣΩΦΡΟΝΙῼ ΜΑΓΙΣΤΡῼ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ ΠΕΡΙ ΘΗΡΑΣΙΟΥ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ ΥΠΕΡ ΕΛΠΙΔΙΟΥ

 ΕΥΣΤΑΘΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΣΕΒΑΣΤΕΙΑΣ

 ΑΘΑΝΑΣΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΙΑΣ

 ΙΝΝΟΚΕΝΤΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ

 ΑΘΑΝΑΣΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΙΑΣ

 ΚΗΝΣΙΤΟΡΙ

 ΗΓΕΜΟΝΙ

 ΠΕΡΙ ΤΟΥ ΜΗ ΔΕΙΝ ΟΡΚΟΥΝ

 Τῼ ΗΓΕΜΟΝΙ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ ΥΠΕΡ ΤΩΝ ΑΥΤΩΝ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ ΕΠΙ ΑΠΑΙΤΗΤῌ ΧΡΗΜΑΤΩΝ

 ΜΕΛΕΤΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ

 ΤΟΙΣ ΑΓΙΩΤΑΤΟΙΣ ΑΔΕΛΦΟΙΣ ΚΑΙ ΕΠΙΣΚΟΠΟΙΣ ΤΟΙΣ ΕΝ Τῌ ΔΥΣΕΙ

 ΟΥΑΛΕΡΙΑΝῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΙΛΛΥΡΙΩΝ

 ΠΡΟΣ ΙΤΑΛΟΥΣ ΚΑΙ ΓΑΛΛΟΥΣ

 ΠΡΟΣ ΚΑΙΣΑΡΙΑΝ ΠΑΤΡΙΚΙΑΝ ΠΕΡΙ ΚΟΙΝΩΝΙΑΣ

 ΗΛΙᾼ ΑΡΧΟΝΤΙ ΤΗΣ ΕΠΑΡΧΙΑΣ

 ΕΥΣΕΒΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΣΑΜΟΣΑΤΩΝ

 ΣΩΦΡΟΝΙῼ ΜΑΓΙΣΤΡῼ

 Τῌ ΒΟΥΛῌ ΤΥΑΝΩΝ

 ΕΥΣΕΒΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΣΑΜΟΣΑΤΩΝ

 ΤΕΡΕΝΤΙῼ ΚΟΜΗΤΙ

 ΕΥΣΕΒΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΣΑΜΟΣΑΤΩΝ

 ΠΑΡΑΜΥΘΗΤΙΚΗ

 ΤΟΙΣ ΣΑΤΑΛΕΥΣΙ ΠΟΛΙΤΑΙΣ

 ΤΟΙΣ ΣΑΤΑΛΕΥΣΙΝ

 ΜΟΔΕΣΤῼ ΕΠΑΡΧῼ

 ΔΙΑΚΟΝΟΙΣ ΘΥΓΑΤΡΑΣΙ ΤΕΡΕΝΤΙΟΥ ΚΟΜΗΤΟΣ

 ΣΤΡΑΤΙΩΤῌ

 ΙΟΥΛΙΤΤῌ ΕΛΕΥΘΕΡᾼ

 Τῼ ΚΗΔΕΜΟΝΙ ΤΩΝ ΚΛΗΡΟΝΟΜΩΝ ΙΟΥΛΙΤΤΗΣ

 ΕΛΛΑΔΙῼ ΚΟΜΗΤΙ

 ΜΟΔΕΣΤῼ ΕΠΑΡΧῼ

 ΜΟΔΕΣΤῼ ΕΠΑΡΧῼ

 ΑΝΔΡΟΝΙΚῼ ΗΓΕΜΟΝΙ

 ΤΟΙΣ ΕΝ ΤΑΡΣῼ ΠΡΕΣΒΥΤΕΡΟΙΣ

 ΤΟΙΣ ΕΝ ΤΑΡΣῼ ΠΕΡΙ ΚΥΡΙΑΚΟΝ

 ΠΡΟΣ ΣΙΜΠΛΙΚΙΑΝ ΑΙΡΕΤΙΚΗΝ

 ΦΙΡΜΙΝῼ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ ΕΠΙ ΑΣΚΗΣΕΙ

 ΙΩΒΙΝῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΠΕΡΡΗΣ

 ΕΥΣΤΑΘΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΣΕΒΑΣΤΕΙΑΣ

 ΜΕΛΕΤΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΑΝΤΙΟΧΕΙΑΣ

 ΘΕΟΔΟΤῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΝΙΚΟΠΟΛΕΩΣ

 ΠΟΙΜΕΝΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΣΑΤΑΛΩΝ

 ΟΥΡΒΙΚΙῼ ΜΟΝΑΖΟΝΤΙ

 ΘΕΟΔΩΡῼ

 ΑΝΤΙΓΡΑΦΟΝ ΠΙΣΤΕΩΣ ΥΠΑΓΟΡΕΥΘΕΙΣΗΣ ΠΑΡΑ ΤΟΥ ΑΓΙΩΤΑΤΟΥ ΒΑΣΙΛΕΙΟΥ ῌ ΥΠΕΓΡΑΨΕΝ ΕΥΣΤΑΘΙΟΣ Ο ΣΕΒΑΣΤΕΙΑΣ ΕΠΙΣΚΟΠΟΣ

 ΑΤΑΡΒΙῼ

 ΕΥΣΕΒΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΣΑΜΟΣΑΤΩΝ

 ΕΥΣΕΒΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΣΑΜΟΣΑΤΩΝ

 ΜΕΛΕΤΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΑΝΤΙΟΧΕΙΑΣ

 ΘΕΟΔΟΤῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΝΙΚΟΠΟΛΕΩΣ

 ΟΛΥΜΠΙῼ

 ΑΒΡΑΜΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΒΑΤΝΩΝ

 ΠΕΤΡῼ ΑΡΧΙΕΠΙΣΚΟΠῼ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΙΑΣ

 ΠΑΙΟΝΙῼ ΠΡΕΣΒΥΤΕΡῼ

 ΔΙΟΔΩΡῼ ΠΡΕΣΒΥΤΕΡῼ ΑΝΤΙΟΧΕΙΑΣ

 ΕΥΣΕΒΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΣΑΜΟΣΑΤΩΝ

 ΑΝΤΙΠΑΤΡῼ ΗΓΕΜΟΝΙ

 ΕΥΣΕΒΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΣΑΜΟΣΑΤΩΝ

 ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΥΣΙΝ

 ΠΡΟΣ ΤΗΝ ΑΝΤΙΟΧΕΩΝ ΕΚΚΛΗΣΙΑΝ

 ΕΥΣΕΒΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΣΑΜΟΣΑΤΩΝ

 ΝΟΥΜΕΡΑΡΙῼ ΕΠΑΡΧΩΝ

 ΕΤΕΡῼ ΝΟΥΜΕΡΑΡΙῼ

 ΤΡΑΚΤΕΥΤῌ ΤΩΝ ΕΠΑΡΧΩΝ

 ΕΥΣΕΒΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΣΑΜΟΣΑΤΩΝ

 ΑΝΤΙΟΧῼ

 ΑΒΟΥΡΓΙῼ

 ΤΡΑΙΑΝῼ

 ΤΡΑΙΑΝῼ

 ΑΜΦΙΛΟΧΙῼ ΩΣ ΠΑΡΑ ΗΡΑΚΛΕΙΔΟΥ

 ΕΥΣΤΑΘΙῼ ΑΡΧΙΑΤΡῼ

 ΟΥΙΚΤΟΡΙ ΣΤΡΑΤΗΛΑΤῌ

 ΒΙΚΤΟΡΙ ΑΠΟ ΥΠΑΤΩΝ

 ΑΣΧΟΛΙῼ ΜΟΝΑΖΟΝΤΙ ΚΑΙ ΠΡΕΣΒΥΤΕΡῼ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ ΕΠΙ ΑΛΕΙΠΤῌ

 ΕΥΑΓΡΙῼ ΠΡΕΣΒΥΤΕΡῼ

 ΑΝΤΙΟΧῼ

 ΑΝΤΙΟΧῼ

 ΕΥΠΑΤΕΡΙῼ ΚΑΙ Τῌ ΘΥΓΑΤΡΙ

 ΔΙΟΔΩΡῼ

 ΑΜΦΙΛΟΧΙῼ ΧΕΙΡΟΤΟΝΗΘΕΝΤΙ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΤΟΥ ΙΚΟΝΙΟΥ

 ΕΥΣΕΒΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΣΑΜΟΣΑΤΩΝ

 ΙΟΒΙΝῼ ΚΟΜΗΤΙ

 ΑΣΧΟΛΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΘΕΣΣΑΛΟΝΙΚΗΣ

 ΑΣΧΟΛΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΘΕΣΣΑΛΟΝΙΚΗΣ

 ΕΥΣΕΒΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΣΑΜΟΣΑΤΩΝ

 ΕΥΣΕΒΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΣΑΜΟΣΑΤΩΝ

 ΑΝΤΙΟΧῼ ΠΡΕΣΒΥΤΕΡῼ ΑΔΕΛΦΙΔῼ ΣΥΝΟΝΤΙ ΕΝ Τῌ ΕΞΟΡΙᾼ

 ΓΡΗΓΟΡΙῼ ΒΑΣΙΛΕΙΟΣ

 ΓΛΥΚΕΡΙῼ

 ΓΡΗΓΟΡΙῼ ΕΤΑΙΡῼ

 ΣΩΦΡΟΝΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ

 ΠΡΟΣ ΘΕΟΔΩΡΑΝ ΚΑΝΟΝΙΚΗΝ

 ΠΡΟΣ ΕΛΕΥΘΕΡΑΝ

 ΜΑΓΝΗΝΙΑΝῼ ΚΟΜΗΤΙ

 ΑΜΦΙΛΟΧΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΙΚΟΝΙΟΥ

 ΣΩΦΡΟΝΙῼ ΜΑΓΙΣΤΡῼ

 ΑΒΟΥΡΓΙῼ

 ΑΡΙΝΘΑΙῼ

 ΣΩΦΡΟΝΙῼ ΜΑΓΙΣΤΡῼ ΕΥΜΑΘΙΟΥ ΕΝΕΚΕΝ

 ΟΤΡΗΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΜΕΛΙΤΙΝΗΣ

 ΠΑΥΛΙΝῼ ΠΡΕΣΒΥΤΕΡῼ

 ΠΟΛΙΤΕΥΟΜΕΝΟΙΣ ΣΑΜΟΣΑΤΩΝ

 ΕΥΣΤΑΘΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΙΜΜΕΡΙΑΣ

 ΘΕΟΔΟΤῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΒΕΡΟΙΑΣ

 ΑΝΤΙΠΑΤΡῼ ΗΓΕΜΟΝΙ

 ΑΝΤΙΠΑΤΡΟΣ ΒΑΣΙΛΕΙῼ

 ΑΜΦΙΛΟΧΙῼ ΠΕΡΙ ΚΑΝΟΝΩΝ Ἀνοήτῳ, φησίν, ἐπερωτήσαντι σοφία λογισθήσεται. Σοφοῦ δέ, ὡς ἔοικεν, ἐπερώτημα καὶ τὸν ἀνόητον σοφίζει: ὅπερ τῇ τοῦ Θεοῦ χάριτι

 ΕΥΣΤΑΘΙῼ ΑΡΧΙΑΤΡῼ

 ΑΜΦΙΛΟΧΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΙΚΟΝΙΟΥ

 ΑΜΦΙΛΟΧΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΙΚΟΝΙΟΥ

 ΣΩΦΡΟΝΙῼ ΜΑΓΙΣΤΡῼ

 ΜΕΛΕΤΙῼ ΑΡΧΙΑΤΡῼ

 ΖΩΙΛῼ

 ΕΥΦΡΟΝΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΚΟΛΩΝΕΙΑΣ ΑΡΜΕΝΙΑΣ

 ΑΒΟΥΡΓΙῼ

 ΑΜΒΡΟΣΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΜΕΔΙΟΛΑΝΟΥ

 ΕΥΣΕΒΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΣΑΜΟΣΑΤΩΝ

 ΑΜΦΙΛΟΧΙῼ ΠΕΡΙ ΚΑΝΟΝΩΝ Πάλαι πρὸς τὰς παρὰ τῆς εὐλαβείας σου προταθείσας ἡμῖν ἐρωτήσεις ἀποκρινάμενος, οὐκ ἀπέστειλα τὸ γράμμα, τοῦτο μὲν ὑπὸ τῆς ἀρρω

 ΑΜΦΙΛΟΧΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΙΚΟΝΙΟΥ

 ΑΜΦΙΛΟΧΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΙΚΟΝΙΟΥ

 ΑΜΦΙΛΟΧΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΙΚΟΝΙΟΥ

 ΤΟΙΣ ΠΑΡΑΛΙΩΤΑΙΣ ΕΠΙΣΚΟΠΟΙΣ

 ΤΟΙΣ ΝΕΟΚΑΙΣΑΡΕΥΣΙΝ

 ΕΛΠΙΔΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ

 ΕΛΠΙΔΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΠΑΡΑΜΥΘΗΤΙΚΗ

 ΤΟΙΣ ΚΑΤΑ ΝΕΟΚΑΙΣΑΡΕΙΑΝ ΚΛΗΡΙΚΟΙΣ

 ΕΥΛΑΓΚΙῼ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ ΕΠΙ ΑΠΟΛΟΓΙᾼ

 ΤΟΙΣ ΚΑΤΑ ΝΕΟΚΑΙΣΑΡΕΙΑΝ ΛΟΓΙΩΤΑΤΟΙΣ

 ΟΛΥΜΠΙῼ

 ΙΛΑΡΙῼ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ ΕΠΙ ΑΝΔΡΙ ΕΥΣΕΒΕΙ

 ΠΡΟΣ ΤΕΡΕΝΤΙΟΝ ΚΟΜΗΤΑ

 ΔΩΡΟΘΕῼ ΠΡΕΣΒΥΤΕΡῼ

 ΜΕΛΕΤΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΑΝΤΙΟΧΕΙΑΣ

 ΑΜΦΙΛΟΧΙῼ ΠΕΡΙ ΚΑΝΟΝΩΝ Ἀπὸ ὁδοῦ μακρᾶς ἐπανελθὼν (ἐγενόμην γὰρ μέχρι τοῦ Πόντου ἐκκλησιαστικῶν ἕνεκεν χρειῶν, καὶ κατ' ἐπίσκεψιν τῶν ἐπιτηδείων) καὶ τ

 ΑΜΦΙΛΟΧΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΙΚΟΝΙΟΥ

 Τῼ ΣΑΜΟΣΑΤΩΝ ΚΛΗΡῼ

 ΠΡΟΣ ΤΟΥΣ ΕΝ ΒΕΡΟΙᾼ

 ΠΡΟΣ ΤΟΥΣ ΕΝ ΒΕΡΟΙᾼ

 ΠΡΟΣ ΧΑΛΚΙΔΕΑΣ

 ΠΡΟΣ ΕΥΣΤΑΘΙΟΝ ΤΟΝ ΣΕΒΑΣΤΗΝΟΝ

 ΓΕΝΕΘΛΙῼ ΠΡΕΣΒΥΤΕΡῼ

 ΔΗΜΟΣΘΕΝΕΙ ΩΣ ΑΠΟ ΚΟΙΝΟΥ

 ΤΟΙΣ ΥΦ' ΕΑΥΤΟΝ ΑΣΚΗΤΑΙΣ

 ΠΡΟΣ ΤΟΥΣ ΕΝ ΚΟΛΩΝΙᾼ ΚΛΗΡΙΚΟΥΣ

 ΠΟΛΙΤΕΥΟΜΕΝΟΙΣ ΚΟΛΩΝΕΙΑΣ

 ΠΡΟΣ ΤΟΥΣ ΚΛΗΡΙΚΟΥΣ ΝΙΚΟΠΟΛΕΩΣ

 ΠΟΛΙΤΕΥΟΜΕΝΟΙΣ ΝΙΚΟΠΟΛΕΩΣ

 ΑΜΦΙΛΟΧΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΙΚΟΝΙΟΥ

 ΑΜΦΙΛΟΧΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΙΚΟΝΙΟΥ

 ΑΜΦΙΛΟΧΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΕΡΩΤΗΣΑΝΤΙ

 Τῼ ΑΥΤῼ ΠΡΟΣ ΑΛΛΟ ΕΡΩΤΗΜΑ

 Τῼ ΑΥΤῼ ΠΡΟΣ ΑΛΛΟ ΕΡΩΤΗΜΑ

 ΑΜΦΙΛΟΧΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ

 ΕΥΣΕΒΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΣΑΜΟΣΑΤΩΝ

 ΝΙΚΟΠΟΛΙΤΑΙΣ ΠΡΕΣΒΥΤΕΡΟΙΣ

 ΕΥΣΕΒΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΣΑΜΟΣΑΤΩΝ

 ΝΙΚΟΠΟΛΙΤΑΙΣ ΠΡΕΣΒΥΤΕΡΟΙΣ

 ΕΥΣΕΒΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΣΑΜΟΣΑΤΩΝ

 ΤΟΙΣ ΔΥΤΙΚΟΙΣ

 ΠΡΟΣ ΙΤΑΛΟΥΣ ΚΑΙ ΓΑΛΛΟΥΣ ΕΠΙΣΚΟΠΟΥΣ ΠΕΡΙ ΤΗΣ ΚΑΤΑΣΤΑΣΕΩΣ ΚΑΙ ΣΥΓΧΥΣΕΩΣ ΤΩΝ ΕΚΚΛΗΣΙΩΝ

 ΠΑΤΡΟΦΙΛῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΤΗΣ ΕΝ ΑΙΓΕΑΙΣ ΕΚΚΛΗΣΙΑΣ

 ΘΕΟΦΙΛῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ

 ΝΙΚΟΠΟΛΙΤΑΙΣ

 ΝΙΚΟΠΟΛΙΤΑΙΣ

 ΑΜΦΙΛΟΧΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΙΚΟΝΙΟΥ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ ΕΠΙ ΑΝΔΡΙ ΕΥΛΑΒΕΙ

 ΠΑΤΡΟΦΙΛῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΑΙΓΩΝ

 ΕΥΑΙΣΗΝΟΙΣ

 ΕΠΙΣΚΟΠΟΙΣ ΤΗΣ ΠΟΝΤΙΚΗΣ ΔΙΟΙΚΗΣΕΩΣ

 ΤΟΙΣ ΠΡΕΣΒΥΤΕΡΟΙΣ ΑΝΤΙΟΧΕΙΑΣ

 ΠΕΛΑΓΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΛΑΟΔΙΚΕΙΑΣ ΣΥΡΙΑΣ

 ΒΙΤῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΚΑΡΡΩΝ

 ΤΟΙΣ ΠΟΘΕΙΝΟΤΑΤΟΙΣ ΚΑΙ ΕΥΛΑΒΕΣΤΑΤΟΙΣ ΑΔΕΛΦΟΙΣ ΣΥΜΠΡΕΣΒΥΤΕΡΟΙΣ ΑΚΑΚΙῼ ΑΕΤΙῼ ΠΑΥΛῼ ΚΑΙ ΣΙΛΟΥΑΝῼ ΚΑΙ ΣΙΛΟΥΙΝῼ ΚΑΙ ΛΟΥΚΙῼ ΔΙΑΚΟΝΟΙΣ ΚΑΙ ΛΟΙΠΟΙΣ ΜΟΝΑΖΟΥΣΙΝ

 ΠΡΟΣ ΤΟΥΣ ΜΟΝΑΖΟΝΤΑΣ ΚΑΤΑΠΟΝΗΘΕΝΤΑΣ ΥΠΟ ΤΩΝ ΑΡΕΙΑΝΩΝ

 ΕΠΙΦΑΝΙῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ

 ΠΑΛΛΑΔΙῼ ΚΑΙ ΙΝΝΟΚΕΝΤΙῼ ΜΟΝΑΖΟΥΣΙΝ

 ΟΠΤΙΜῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ

 ΤΟΙΣ ΕΝ ΣΩΖΟΠΟΛΕΙ

 ΟΥΡΒΙΚΙῼ ΜΟΝΑΖΟΝΤΙ

 ΤΟΙΣ ΔΥΤΙΚΟΙΣ

 ΒΑΡΣῌ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΕΔΕΣΣΗΣ ΕΝ ΕΞΟΡΙᾼ ΟΝΤΙ

 ΕΥΛΟΓΙῼ ΑΛΕΞΑΝΔΡῼ ΑΔΕΛΦΟΚΡΑΤΙΩΝΙ ΕΠΙΣΚΟΠΟΙΣ ΑΙΓΥΠΤΙΟΙΣ ΕΞΟΡΙΣΘΕΙΣΙΝ

 ΠΕΤΡῼ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΑΛΕΞΑΝΔΡΕΙΑΣ

 ΒΑΡΣῌ ΕΠΙΣΚΟΠῼ ΕΔΕΣΣΗΣ ΕΝ ΕΞΟΡΙᾼ ΟΝΤΙ

 ΕΥΣΕΒΙῼ ΕΝ ΕΞΟΡΙᾼ ΟΝΤΙ

 ΠΡΟΣ ΤΗΝ ΟΜΟΖΥΓΟΝ ΑΡΙΝΘΑΙΟΥ ΠΑΡΑΜΥΘΗΤΙΚΗ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ ΥΠΕΡ ΑΡΠΑΓΗΣ

 ΕΥΣΕΒΙῼ ΕΤΑΙΡῼ ΣΥΣΤΑΤΙΚΗ ΕΠΙ ΚΥΡΙΑΚῼ ΠΡΕΣΒΥΤΕΡῼ

 ΣΩΦΡΟΝΙῼ ΜΑΓΙΣΤΡῼ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ ΠΕΡΙ ΗΡΑ

 ΗΜΕΡΙῼ ΜΑΓΙΣΤΡῼ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ ΠΕΡΙ ΗΡΑ

 ΑΡΜΑΤΙῼ Τῼ ΜΕΓΑΛῼ

 ΜΑΞΙΜῼ ΣΧΟΛΑΣΤΙΚῼ

 ΟΥΑΛΕΡΙΑΝῼ

 ΜΟΔΕΣΤῼ ΕΠΑΡΧῼ

 ΜΟΔΕΣΤῼ ΕΠΑΡΧῼ

 ΜΟΔΕΣΤῼ ΕΠΑΡΧῼ

 ΠΡΟΣ ΕΠΙΣΚΟΠΟΝ

 ΠΡΟΣ ΕΛΕΥΘΕΡΑΝ

 ΠΕΡΙ ΜΟΝΑΖΟΝΤΩΝ Τῼ ΚΗΝΣΙΤΟΡΙ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ ΕΠΙ Τῌ ΤΗΣ ΕΚΚΛΗΣΙΑΣ ΠΡΟΣΤΑΣΙᾼ

 ΚΟΜΕΝΤΑΡΗΣΙῼ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ ΕΠΙ ΕΚΔΙΚΗΤΑΙΣ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ ΕΠΙ ΕΚΔΙΚΗΤΑΙΣ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ ΠΕΡΙ ΓΥΝΑΙΚΟΣ ΚΑΤΑΠΟΝΟΥΜΕΝΗΣ

 ΝΕΚΤΑΡΙῼ

 ΤΙΜΟΘΕῼ ΧΩΡΕΠΙΣΚΟΠῼ

 ΠΑΛΛΑΔΙῼ

 ΙΟΥΛΙΑΝῼ

 ΦΗΣΤῼ ΚΑΙ ΜΑΓΝῼ

 ΜΟΝΑΖΟΥΣΙ

 ΕΛΕΥΘΕΡᾼ

 ΕΛΕΥΘΕΡᾼ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ ΕΠΙ ΑΝΔΡΙ ΕΥΛΑΒΕΙ

 ΚΗΝΣΙΤΟΡΙ

 ΠΑΤΡΙ ΣΧΟΛΑΣΤΙΚΟΥ ΠΑΡΑΜΥΘΗΤΙΚΗ

 ΠΑΡΑΜΥΘΗΤΙΚΗ

 ΠΡΟΣ ΤΗΝ ΟΜΟΖΥΓΟΝ ΒΡΙΣΩΝΟΣ ΠΑΡΑΜΥΘΗΤΙΚΗ

 ΚΟΜΗΤΙ ΠΡΙΒΑΤΩΝ

 ΑΒΟΥΡΓΙῼ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ ΕΠΙ ΕΝΑΡΕΤΟΙΣ ΑΝΔΡΑΣΙΝ

 ΗΓΕΜΟΝΙ ΣΕΒΑΣΤΕΙΑΣ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ ΕΠΙ ΠΡΟΣΤΑΣΙᾼ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ ΕΠΙ ΕΝΔΕΕΙ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ ΥΠΕΡ ΣΥΓΓΕΝΩΝ

 ΠΡΩΤΕΥΟΝΤΙ

 ΚΗΝΣΙΤΟΡΙ

 ΚΗΝΣΙΤΟΡΙ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ ΕΠΙ ΙΚΕΤῌ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ ΥΠΕΡ ΣΥΓΓΕΝΟΥΣ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ ΥΠΕΡ ΚΑΤΑΠΟΝΟΥΜΕΝΟΥ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ ΥΠΕΡ ΕΝΔΕΟΥΣ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ ΥΠΕΡ ΠΑΤΡΕΩΤΟΥ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ ΥΠΕΡ ΞΕΝΟΥ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ ΕΠΙ ΠΡΟΣΗΓΟΡΙᾼ

 ΘΕΚΛῌ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ ΕΠΙ ΦΙΛῼ ΣΥΜΠΑΣΧΑΣΑΙ

 ΦΙΛΑΓΡΙῼ ΑΡΚΗΝῼ

 ΠΑΣΙΝΙΚῼ ΙΑΤΡῼ

 ΜΑΓΝΙΝΙΑΝῼ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ ΕΠΙ ΝΟΥΘΕΣΙᾼ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ ΕΠΙ ΠΑΡΑΚΛΗΣΕΙ

 ΥΠΕΡΕΧΙῼ

 ΦΑΛΕΡΙῼ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ

 ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ

 ΑΛΛΗ ΑΝΕΠΙΓΡΑΦΟΣ

 ΝΟΤΑΡΙῼ

 ΠΡΟΣ ΚΑΛΛΙΓΡΑΦΟΝ

 ΒΑΣΙΛΕΙΟΣ ΛΙΒΑΝΙῼ

 ΛΙΒΑΝΙΟΣ ΒΑΣΙΛΕΙῼ

 ΒΑΣΙΛΕΙΟΣ ΛΙΒΑΝΙῼ

 ΛΙΒΑΝΙΟΣ ΒΑΣΙΛΕΙῼ

 ΒΑΣΙΛΕΙΟΣ ΛΙΒΑΝΙῼ

 ΛΙΒΑΝΙΟΣ ΒΑΣΙΛΕΙῼ

 ΛΙΒΑΝΙΟΣ ΒΑΣΙΛΕΙῼ

 ΒΑΣΙΛΕΙΟΣ ΛΙΒΑΝΙῼ

 ΛΙΒΑΝΙΟΣ ΒΑΣΙΛΕΙῼ

 ΒΑΣΙΛΕΙΟΣ ΛΙΒΑΝΙῼ

 ΛΙΒΑΝΙΟΣ ΒΑΣΙΛΕΙῼ

 ΛΙΒΑΝΙΟΣ ΒΑΣΙΛΕΙῼ

 ΛΙΒΑΝΙΟΣ ΒΑΣΙΛΕΙῼ

 ΒΑΣΙΛΕΙΟΣ ΛΙΒΑΝΙῼ

 ΛΙΒΑΝΙΟΣ ΒΑΣΙΛΕΙῼ

 ΒΑΣΙΛΕΙΟΣ ΛΙΒΑΝΙῼ

 ΒΑΣΙΛΕΙΟΣ ΛΙΒΑΝΙῼ

 ΛΙΒΑΝΙΟΣ ΒΑΣΙΛΕΙῼ

 ΒΑΣΙΛΕΙΟΣ ΛΙΒΑΝΙῼ

 ΛΙΒΑΝΙΟΣ ΒΑΣΙΛΕΙῼ

 ΛΙΒΑΝΙΟΣ ΒΑΣΙΛΕΙῼ

 ΒΑΣΙΛΕΙΟΣ ΛΙΒΑΝΙῼ

 ΛΙΒΑΝΙΟΣ ΒΑΣΙΛΕΙῼ

 ΛΙΒΑΝΙΟΣ ΒΑΣΙΛΕΙῼ

 ΒΑΣΙΛΕΙΟΣ ΛΙΒΑΝΙῼ

 ΕΚ ΤΗΣ ΕΠΙΣΤΟΛΗΣ ΑΥΤΟΥ ΠΡΟΣ ΙΟΥΛΙΑΝΟΝ ΤΟΝ ΠΑΡΑΒΑΤΗΝ

 ΑΠΟΛΙΝΑΡΙῼ

 ΒΑΣΙΛΕΙῼ ΑΠΟΛΙΝΑΡΙΟΣ

 ΑΠΟΛΙΝΑΡΙῼ

 ΒΑΣΙΛΕΙῼ ΑΠΟΛΙΝΑΡΙΟΣ

 ΒΑΣΙΛΕΙΟΣ Τῼ ΜΕΓΑΛῼ ΒΑΣΙΛΕΙ ΘΕΟΔΟΣΙῼ

 ΒΑΣΙΛΕΙΟΣ ΠΡΟΣ ΟΥΡΒΙΚΙΟΝ ΜΟΝΑΖΟΝΤΑ ΠΕΡΙ ΕΓΚΡΑΤΕΙΑΣ

Letter CCX.1032    Placed in 375, the year after the composition of the De Spiritu Sancto.  It apparently synchronizes with Letter ccxxiii., in which Basil more directly repels those calumnies of the versatile Eustathius of Sebaste which he had borne in silence for three years.  On Annesi, from which he writes, and the occasion of the visit, see Prolegomena.

To the notables of Neocæsarea.

I am really under no obligation to publish my own mind to you, or to state the reasons for my present sojourn where I am; it is not my custom to indulge in self advertisement, nor is the matter worth publicity.  I am not, I think, following my own inclinations; I am answering the challenge of your leaders.  I have always striven to be ignored more earnestly than popularity hunters strive after notoriety.  But, I am told, the ears of everybody in your town are set a thrilling, while certain tale-mongers, creators of lies, hired for this very work, are giving you a history of me and my doings.  I therefore do not think that I ought to overlook your being exposed to the teaching of vile intention and foul tongue; I think that I am bound to tell you myself in what position I am placed.  From my childhood I have been familiar with this spot, for here I was brought up by my grandmother;1033    Macrina, at her residence at Annesi. hither I have often retreated, and here I have spent many years, when endeavouring to escape from the hubbub of public affairs, for experience has taught me that the quiet and solitude of the spot are favourable to serious thought.  Moreover as my brothers1034    cf. Ep. ccxvi., where he speaks of going to the house of his brother Peter near Neocæsarea.  One of the five brothers apparently died young, as the property of the elder Basil was at his death, before 340, divided into nine portions, i.e. among the five daughters and four surviving sons, the youngest, Peter, being then an infant.  (Greg. Nyss. Vita Mac. 186.)  Naucratius, the second son, was killed by an accident while hunting, c. 357.  Gregory of Nyssa must, therefore, be referred to in the text, if by “brothers” is meant brothers in blood.  Was it to Peter’s “cottage” or some neighbouring dwelling that Gregory fled when he escaped from the police of the Vicar Demosthenes, in order not to obey the summons of Valens to his synod at Ancrya?  Is the cottage of Peter “some quiet spot” of Ep. ccxxv.?  The plural ἀδελφῶν might be used conventionally, or understood to include Peter and a sister or sisters. are now living here, I have gladly retired to this retreat, and have taken a brief breathing time from the press of the labours that beset me, not as a centre from which I might give trouble to others, but to indulge my own longing.

2.  Where then is the need of having recourse to dreams and of hiring their interpreters, and making me matter for talk over the cups at public entertainments?  Had slander been launched against me in any other quarter, I should have called you to witness to prove what I think, and now I ask every one of you to remember those old days when I was invited by your city to take charge of the education of the young, and a deputation of the first men among you came to see me.1035    i.e. when he was resident at Cæsarea in his earlier manhood.  If Letter ccclviii. (from Libanius to Basil refers to this period, it would seem that for a time Basil did undertake school work.  Afterwards, when you all crowded round me, what were you not ready to give? what not to promise?  Nevertheless you were not able to keep me.  How then could I, who at that time would not listen when you invited me, now attempt to thrust myself on you uninvited?  How could I, who when you complimented and admired me, avoided you, have been intending to court you now that you calumniate me?  Nothing of the kind, sirs; I am not quite so cheap.  No man in his senses would go on board a boat without a steersman, or get alongside a Church where the men sitting at the helm are themselves stirring up tempest and storm.  Whose fault was it that the town was all full of tumult, when some were running away with no one after them, and others stealing off when no invader was near, and all the wizards and dream-tellers were flourishing their bogeys?  Whose fault was it else?  Does not every child know that it was the mob-leaders’?  The reasons of their hatred to me it would be bad taste on my part to recount; but they are quite easy for you to apprehend.  When bitterness and division have come to the last pitch of savagery, and the explanation of the cause is altogether groundless and ridiculous, then the mental disease is plain, dangerous indeed to other people’s comfort, but greatly and personally calamitous to the patient.  And there is one charming point about them.  Torn and racked with inward agony as they are, they cannot yet for very shame speak out about it.  The state they are in may be known not only from their behaviour to me, but from the rest of their conduct.  If it were unknown, it would not much matter.  But the veritable cause of their shunning communication with me may be unperceived by the majority among you.  Listen; and I will tell you.

3.  There is going on among you a movement ruinous to the faith, disloyal to the apostolical and evangelical dogmas, disloyal too to the tradition of Gregory the truly great,1036    i.e.Gregory Thaumaturgus.  cf. note on p. 247. and of his successors up to the blessed Musonius, whose teaching is still ringing in your ears.1037    Musonius, bp. of Neocæsarea, who died in 368.  cf. Ep. xxviii.  For those men, who, from fear of confutation, are forging figments against me, are endeavouring to renew the old mischief of Sabellius, started long ago, and extinguished by the tradition of the great Gregory.  But do you bid goodbye to those wine-laden heads, bemuddled by the swelling fumes that mount from their debauch, and from me who am wide awake and from fear of God cannot keep silence, hear what plague is rife among you.  Sabellianism is Judaism1038    cf.De Sp. S. § 77, p. 49and Ep. clxxxix. p. 229. imported into the preaching of the Gospel under the guise of Christianity.  For if a man calls Father Son and Holy Ghost one thing of many faces,1039    ἓν πρᾶγμα πολύπροσωπον .  Another ms. reading is πολυώνυμον, “of many names.” and makes the hypostasis of the three one,1040    cf. note on p. 195. what is this but to deny the everlasting pre-existence of the Only begotten?  He denies too the Lord’s sojourn among men in the incarnation,1041    οἰκονομικήν. the going down into hell, the resurrection, the judgment; he denies also the proper operations of the Spirit.  And I hear that even rasher innovations than those of the foolish Sabellius are now ventured on among you.  It is said, and that on the evidence of ear witnesses, that your clever men go to such an extreme as to say that there is no tradition of the name of the Only-begotten, while of the name of the adversary there is; and at this they are highly delighted and elated, as though it were a discovery of their own.  For it is said, “I came in my Father’s name and ye received me not; if another shall come in his own name, him ye will receive.”1042    John v. 43.  Slightly varied.  And because it is said, “Go ye and teach all nations, baptizing them in the name of the Father, and of the Son, and of the Holy Ghost,”1043    Matt. xxviii. 19. it is obvious, they urge, that the name is one, for it is not “in the names,” but “in the name.”

4.  I blush so to write to you, for the men thus guilty are of my own blood;1044    The allusion is supposed to be to Atarbius.  cf. Letter lxv. and I groan for my own soul, in that, like boxers fighting two men at once, I can only give the truth its proper force by hitting with my proofs, and knocking down, the errors of doctrine on the right and on the left.  On one side I am attacked by the Anomœan:  on the other by the Sabellian.  Do not, I implore you, pay any attention to these abominable and impotent sophisms.  Know that the name of Christ which is above every name is His being called Son of God, as Peter says, “There is none other name under heaven given among men, whereby we must be saved.”1045    Acts iv. 12.  And as to the words “I came in my Father’s name,” it is to be understood that He so says describing His Father as origin and cause of Himself.1046    cf. De Sp. S. § 44, p. 27.  And if it is said “Go and baptize in the name of the Father and of the Son and of the Holy Ghost,” we must not suppose that here one name is delivered to us.  For just as he who said Paul and Silvanus and Timothy mentioned three names, and coupled them one to the other by the word “and,” so He who spoke of the name of Father, Son, and Holy Ghost, mentioned three, and united them by the conjunction, teaching that with each name must be understood its own proper meaning; for the names mean things.  And no one gifted with even the smallest particle of intelligence doubts that the existence belonging to the things is peculiar and complete in itself.  For of Father, Son, and Holy Ghost there is the same nature and one Godhead; but these are different names, setting forth to a us the circumscription and exactitude of the meanings.  For unless the meaning of the distinctive qualities of each be unconfounded, it is impossible for the doxology to be adequately offered to Father, Son, and Holy Ghost.

If, however, they deny that they so say, and so teach, my object is attained.  Yet I see that this denial is no easy matter, because of our having many witnesses who heard these things said.  But let bygones be bygones; let them only be sound now.  If they persist in the same old error I must proclaim your calamity even to other Churches, and get letters written to you from more bishops.  In my efforts to break down this huge mass of impiety now gradually and secretly growing, I shall either effect something towards the object I have in view; or at least my present testimony will clear me of guilt in the judgment day.

5.  They have already inserted these expressions in their own writings.  They sent them first to the man of God, Meletius,1047    Meletius of Antioch. bishop, and after receiving from him a suitable reply, like mothers of monsters, ashamed of their natural deformities, these men themselves brought forth and bring up their disgusting offspring in appropriate darkness.  They made an attempt too by letter on my dear friend Anthimus, bishop of Tyana,1048    Tyana, at the north of Mount Taurus, is the city which gave a distinctive name to Apollonius the Thaumaturge.  That Basil should speak in kindly and complimentary terms of Anthimus is remarkable, for from few contemporaries did he suffer more.  It was the quarrel in which Anthimus attacked and plundered a train of Basil’s sumpter mules, and Gregory of Nazianzus fought stoutly for his friend, that led to Basil’s erecting Sasima into a bishopric, as a kind of buffer see against his rival metropolitan.  (Greg. Naz., Or. xliii. 356, Ep. xxxi. and Carm. i. 8.)  See Prolegomena. on the ground that Gregory had said in his exposition of the faith1049    The ἔκθεσις τῆς πίστεως of Gregory Thaumaturgus.  cf. Ep. cciv. and the De Sp. Scto. § 74.  On the genuineness of the ἔκθεσις, videD. C. Biog. i. 733.  cf. Dorner’s Christologie i. 737.  It is given at length in the Life of Greg. Thaumat. by Gregory of Nyssa, and is found in the Latin Psalter, written in gold, which Charlemagne gave to Adrian I.  Bp. Bull’s translation is as follows:   “There is one God, Father of Him who is the living Word, subsisting Wisdom and Power and Eternal Impress, Perfect begotten of the Perfect, Father of the only begotten Son.  There is one Lord, Alone of the Alone, God of God, Impress and Image of the Godhead, the operative Word; Wisdom comprehensive of the system of the universe, and Power productive of the whole creation; true Son of true Father, Invisible of Invisible and Incorruptible of Incorruptible, and Immortal of Immortal, and Eternal of Eternal.  And there is one Holy Ghost, who hath His being of God, who hath appeared through the Son, Image of the Son, Perfect of the Perfect; Life, the cause of all them that live; Holy Fountain, Holiness, the Bestower of Sanctification, in whom is manifested God the Father, who is over all and in all, and God the Son, who is through all.  A Perfect Trinity, not divided nor alien in glory and eternity and dominion.” that Father and Son are in thought two, but in hypostasis one.1050    The Ben. note refused to believe that so Sabellian an expression can have been used by Gregory.  Basil’s explanation is that it was used in controversy with a heathen on another subject, loosely and not dogmatically.  The words are said not to be found in any extant document attributed to Gregory, whether genuine or doubtful.  But they may be matched in some of the expressions of Athanasius.  cf. p. 195. Ath., Tom. ad Af. § 4 and Hom. in Terem. viii. 96.  The men who congratulate themselves on the subtilty of their intelligence could not perceive that this is said not in reference to dogmatic opinion, but in controversy with Ælian.  And in this dispute there are not a few copyists’ blunders, as, please God, I shall shew in the case of the actual expressions used.  But in his endeavour to convince the heathen, he deemed it needless to be nice about the words he employed; he judged it wiser sometimes to make concessions to the character of the subject who was being persuaded, so as not to run counter to the opportunity given him.  This explains how it is that you may find there many expressions which now give great support to the heretics, as for instance “creature”1051    κτίσμα. and “thing made”1052    ποίημα. and the like.  But those who ignorantly criticise these writings refer to the question of the Godhead much that is said in reference to the conjunction with man; as is the case with this passage which they are hawking about.  For it is indispensable to have clear understanding that, as he who fails to confess the community of the essence or substance falls into polytheism, so he who refuses to grant the distinction of the hypostases is carried away into Judaism.  For we must keep our mind stayed, so to say, on certain underlying subject matter, and, by forming a clear impression of its distinguishing lines, so arrive at the end desired.  For suppose we do not bethink us of the Fatherhood, nor bear in mind Him of whom this distinctive quality is marked off, how can we take in the idea of God the Father?  For merely to enumerate the differences of Persons1053    προσώπων. is insufficient; we must confess each Person1054    πρόσωπον. to have a natural existence in real hypostasis.  Now Sabellius did not even deprecate the formation of the persons without hypostasis, saying as he did that the same God, being one in matter,1055    τῷ ὑποκειμένῳ. was metamorphosed as the need of the moment required, and spoken of now as Father, now as Son, and now as Holy Ghost.  The inventors of this unnamed heresy are renewing the old long extinguished error; those, I mean, who are repudiating the hypostases, and denying the name of the Son of God.  They must give over uttering iniquity against God,1056    Ps. lxxv. 5, LXX. or they will have to wail with them that deny the Christ.

6.  I have felt compelled to write to you in these terms, that you may be on your guard against the mischief arising from bad teaching.  If we may indeed liken pernicious teachings to poisonous drugs, as your dream-tellers have it, these doctrines are hemlock and monkshood, or any other deadly to man.  It is these that destroy souls; not my words, as this shrieking drunken scum, full of the fancies of their condition, make out.  If they had any sense they ought to know that in souls, pure and cleansed from all defilement, the prophetic gift shines clear.  In a foul mirror you cannot see what the reflexion is, neither can a soul preoccupied with cares of this life, and darkened with the passions of the lust of the flesh, receive the rays of the Holy Ghost.  Every dream is not a prophecy, as says Zechariah, “The Lord shall make bright clouds, and give them showers of rain,…for the idols have spoken vanity and the diviners have told false dreams.”1057    Zech. x. 1, 2.  Those who, as Isaiah says, dream and love to sleep in their bed1058    cf. Is. lvi. 10. forget that an operation of error is sent to “the children of disobedience.”1059    Eph. ii. 2.  And there is a lying spirit, which arose in false prophecies, and deceived Ahab.1060    1 Kings xxii. 22.  Knowing this they ought not to have been so lifted up as to ascribe the gift of prophecy to themselves.  They are shewn to fall far short even of the case of the seer Balaam; for Balaam when invited by the king of Moab with mighty bribes brooked not to utter a word beyond the will of God, nor to curse Israel whom the Lord cursed not.1061    Num. xxii. 11.  If then their sleep-fancies do not tally with the commandments of the Lord, let them be content with the Gospels.  The Gospels need no dreams to add to their credit.  The Lord has sent His peace to us, and left us a new commandment, to love one another, but dreams bring strife and division and destruction of love.  Let them therefore not give occasion to the devil to attack their souls in sleep; nor make their imaginations of more authority than the instruction of salvation.

ΤΟΙΣ ΚΑΤΑ ΝΕΟΚΑΙΣΑΡΕΙΑΝ ΛΟΓΙΩΤΑΤΟΙΣ

[1] Ὅλως μὲν οὐδὲν ἐδεόμην τὴν ἐμαυτοῦ γνώμην δημοσιεύειν ὑμῖν οὐδὲ τὰς αἰτίας λέγειν δι' ἃς ἐγὼ νῦν ἐπὶ τῶν τόπων εἰμὶ τούτων. Καὶ γὰρ οὐδὲ ἄλλως τῶν φανητιώντων ἐγώ, οὐδὲ τὸ πρᾶγμα τοσούτων μαρτύρων ἄξιον. Ἀλλ' οἶμαι, οὐχ ἃ βουλόμεθα ποιοῦμεν, ἀλλ' ἐφ' ἃ προκαλοῦνται ἡμᾶς οἱ καθηγούμενοι, ἐπεὶ ἔμοιγε τὸ παντελῶς ἀγνοεῖσθαι πλέον ἐσπούδασται ἢ τοῖς φιλοδόξοις τὸ διαφαίνεσθαι. Ἐπεὶ δὲ πάντων, ὡς ἀκούω, τῶν κατὰ τὴν ὑμετέραν πόλιν τὰ ὦτα διατεθρύληται, καί εἰσί τινες λογοποιοί, δημιουργοὶ τοῦ ψεύδους πρὸς αὐτὸ τοῦτο μεμισθωμένοι, οἳ τὰ ἐμὰ ὑμῖν ἐξηγοῦνται, οὐκ ᾠήθην δεῖν περιιδεῖν ὑμᾶς γνώμῃ πονηρᾷ καὶ φωνῇ ῥυπώσῃ διδασκομένους, ἀλλ' αὐτὸς εἰπεῖν τὰ ἐμαυτοῦ ὅπως ἔχει. Ἐγὼ καὶ διὰ τὴν ἐκ παιδός μοι πρὸς τὸ χωρίον τοῦτο συνήθειαν (ἐνταῦθα γὰρ ἐτράφην παρὰ τῇ ἐμαυτοῦ τήθῃ), καὶ διὰ τὴν μετὰ ταῦτα ἐπὶ πλεῖστον διατριβήν, ὅτε φεύγων τοὺς πολιτικοὺς θορύβους, ἐπιτήδειον ἐμφιλοσοφῆσαι διὰ τὴν ἐκ τῆς ἐρημίας ἡσυχίαν τὸ χωρίον τοῦτο καταμαθών, πολλῶν ἐτῶν ἐφεξῆς ἐνδιέτριψα χρόνον, καὶ διὰ τὴν νῦν τῶν ἀδελφῶν ἐνοίκησιν, βραχείας ἀναπνοῆς ἐκ τῶν κατεχουσῶν ἡμᾶς ἀσχολιῶν ἐπιτυχών, ἄσμενος ἦλθον ἐπὶ τὴν ἐσχατιὰν ταύτην, οὐχ ὡς ἑτέροις ἐντεῦθεν παρέξων πράγματα, ἀλλ' ὡς αὐτὸς τὴν ἐμαυτοῦ θεραπεύσων ἐπιθυμίαν.

[2] Τί οὖν χρὴ πρὸς ὀνείρους καταφεύγειν καὶ ὀνειροσκόπους μισθοῦσθαι καὶ ἐν ταῖς πανδήμοις ἑστιάσεσιν ἡμᾶς ποιεῖσθαι παροίνιον διήγημα; Ἐγὼ γάρ, εἰ καὶ παρ' ἄλλοις τισὶν ἦσαν αἱ διαβολαί, ὑμᾶς ἂν τῆς ἐμαυτοῦ γνώμης μάρτυρας παρεστησάμην. Καὶ νῦν ἀξιῶ αὐτῶν ἕκαστον τῶν παλαιῶν ἐκείνων ἀναμνησθῆναι, ὅτε ἐκάλει μὲν ἡμᾶς ἡ πόλις ἐπὶ τὴν τῶν νέων ἐπιμέλειαν, πρεσβεία δὲ παρῆν τῶν παρ' ὑμῖν ἀνδρῶν, οἱ ἐν τέλει: μετὰ δὲ ταῦτα ὅπως πανδημεὶ πάντες περιχυθέντες ἡμᾶς: τί μὲν οὐχὶ διδόντες; Τί δὲ οὐχ ὑπισχνούμενοι; Ὅμως κατασχεῖν ἡμᾶς οὐκ ἠδυνήθησαν. Πῶς οὖν ὁ τότε καλούμενος οὐχ ὑπακούων, νῦν ἐπεχείρουν ἄκλητος εἰσωθίζεσθαι; Πῶς δὲ ὁ τοὺς ἐπαινοῦντάς με καὶ θαυμάζοντας ἀποφεύγων, ἔμελλον νῦν διώκειν τοὺς διαβάλλοντας; Μὴ οἰηθῆτε, ὦ ἄριστοι: οὐχ οὕτως εὔωνα τὰ ἡμέτερα. Οὔτε γὰρ ἄν τις ἀκυβερνήτου πλοίου σωφρονῶν ἐπιβαίη οὔτε Ἐκκλησίᾳ παραβάλοι ᾗ τὸν κλύδωνα καὶ τὴν ζάλην αὐτοὶ οἱ ἐπὶ τῶν οἰάκων καθεζόμενοι ἐμποιοῦσι. Πόθεν γὰρ γέγονε θορύβου πλήρης ἡ πόλις, ὅτε οἱ μὲν ἔφευγον οὐδενὸς διώκοντος, οἱ δὲ ὑπεξῄεσαν οὐδενὸς ἐπιόντος, χρησμολόγοι δὲ καὶ ὀνειροσκόποι πάντες ἐμορμολύττοντο; Πόθεν ἄλλοθεν ταῦτα; Ἢ οὐχὶ καὶ παιδὶ γνώριμον ὅτι ἐκ τῶν ἡγουμένων τοῦ πλήθους; Ὧν τὰς αἰτίας τῆς ἔχθρας ἐμοὶ μὲν οὐκ εὐπρεπὲς λέγειν, ὑμῖν δὲ συνορᾶν καὶ πάνυ ῥᾴδιον. Ὅταν γὰρ ἡ μὲν πικρία καὶ ἡ διάστασις μηδεμίαν ἔχῃ ὑπερβολὴν εἰς χαλεπότητα, ἡ δὲ τῆς αἰτίας ἐξήγησις ἀνυπόστατος παντελῶς καὶ καταγέλαστος ᾖ, δῆλόν ἐστι τῆς ψυχῆς τὸ ἀρρώστημα ἀλλοτρίοις μὲν ἀγαθοῖς ἐπισυμβαῖνον, οἰκεῖον δὲ καὶ πρῶτον κακὸν ὑπάρχον τῷ κεκτημένῳ. Οἷς καὶ ἄλλο δή τι χάριεν πρόσεστιν. Ἀμυσσόμενοι γὰρ ἐν τῷ βάθει καὶ ὀδυνώμενοι ἐκλαλῆσαι τὴν συμφορὰν ὑπὸ τῆς αἰσχύνης οὐκ ἐπιτρέπονται. Τοῦτο μὲν οὖν οὐκ ἐκ τῶν πρὸς ἡμᾶς μόνον, ἀλλὰ καὶ ἀπὸ τοῦ λοιποῦ βίου γνώριμόν ἐστι τῆς ψυχῆς αὐτῶν τὸ πάθημα. Εἰ δὲ καὶ ἀγνοοῖτο, οὐ μεγάλη ζημία τοῖς πράγμασι. Τὴν δὲ ἀληθεστάτην αἰτίαν δι' ἣν φευκτὴν ἡμῶν τὴν συντυχίαν τίθενται, λανθάνουσαν ἴσως τοὺς πολλοὺς ὑμῶν, ἐγὼ διδάξω. Ἀλλ' ἀκούσατε.

[3] Πίστεως διαστροφὴ παρ' ὑμῖν μελετᾶται ἐχθρὰ μὲν τοῖς ἀποστολικοῖς καὶ εὐαγγελικοῖς δόγμασιν, ἐχθρὰ δὲ τῇ παραδόσει τοῦ μεγάλου ὡς ἀληθῶς Γρηγορίου καὶ τῶν ἐφεξῆς ἀπ' ἐκείνου μέχρι τοῦ μακαρίου Μουσωνίου οὗ τὰ διδάγματα ἔναυλά ἐστιν ἔτι καὶ νῦν ὑμῖν δηλονότι. Τὸ γὰρ τοῦ Σαβελλίου κακὸν πάλαι μὲν κινηθέν, κατασβεσθὲν δὲ παρὰ τῶν Πατέρων, ἐπιχειροῦσι νῦν ἀνανεοῦσθαι οὗτοι οἱ φόβῳ τῶν ἐλέγχων τοὺς καθ' ἡμῶν ὀνείρους πλάττοντες. Ἀλλ' ὑμεῖς τὰς οἰνοβαρεῖς κεφαλάς, ἃς ὁ ἐκ τῆς κραιπάλης ἀναφερόμενος ἀτμός, εἶτα ἐγκυμαίνων, καταφαντάζει, χαίρειν ἀφέντες, παρὰ τῶν ἐγρηγορότων ἡμῶν καὶ διὰ τὸν τοῦ Θεοῦ φόβον μὴ δυναμένων ἡσυχάζειν τὴν βλάβην ὑμῶν ἀκούσατε. Ἰουδαϊσμός ἐστιν ὁ Σαβελλισμὸς ἐν προσχήματι Χριστιανισμοῦ τῷ εὐαγγελικῷ κηρύγματι ἐπεισαγόμενος. Ὁ γὰρ ἓν πρᾶγμα πολυπρόσωπον λέγων Πατέρα καὶ Υἱὸν καὶ Ἅγιον Πνεῦμα, καὶ μίαν τῶν τριῶν τὴν ὑπόστασιν ἐκτιθέμενος, τί ἄλλο ποιεῖ ἢ οὐχὶ ἀρνεῖται μὲν τὴν προαιώνιον τοῦ Μονογενοῦς ὕπαρξιν; Ἀρνεῖται δὲ καὶ τὴν οἰκονομικὴν αὐτοῦ πρὸς ἀνθρώπους ἐπιδημίαν, τὴν εἰς ᾅδου κάθοδον, τὴν ἀνάστασιν, τὴν κρίσιν: ἀρνεῖται δὲ καὶ τὰς ἰδιαζούσας τοῦ Πνεύματος ἐνεργείας. Παρὰ δὲ ὑμῖν νῦν καὶ νεανικώτερα ἀκούω τολμᾶσθαι τοῦ ματαιόφρονος Σαβελλίου. Λέγουσι γάρ, ὡς οἱ ἀκηκοότες φασί, διατείνεσθαι τοὺς παρ' ὑμῖν σοφοὺς καὶ λέγειν ὅτι ὄνομα τοῦ Μονογενοῦς οὐ παραδέδοται, ὄνομα δὲ τοῦ ἀντικειμένου ἐστί, καὶ ἐπὶ τούτῳ γάνυσθαι μὲν καὶ μέγα φρονεῖν ὡς ἐπὶ οἰκείῳ εὑρήματι. Εἴρηται γάρ, φησίν: «Ἐγὼ ἦλθον ἐν τῷ ὀνόματι τοῦ Πατρός μου καὶ οὐκ ἐλάβετέ με: ἐὰν ἄλλος ἔλθῃ ἐν τῷ ἰδίῳ ὀνόματι, ἐκεῖνον λήψεσθε». Καὶ διὰ τὸ εἰρῆσθαι: «Μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, βαπτίζοντες αὐτοὺς εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ καὶ τοῦ Ἁγίου Πνεύματος», δῆλόν ἐστι, φασίν, ὅτι ἕν ἐστιν ὄνομα. Οὐ γὰρ εἴρηται ὅτι εἰς τὰ ὀνόματα, ἀλλ' εἰς τὸ ὄνομα.

[4] Ταῦτα ἐρυθριῶν ἔγραφον ὑμῖν, ὅτι ἀφ' αἵματος ἡμετέρου εἰσὶν οἱ τούτοις ἔνοχοι, καὶ καταστενάζων τῆς ἐμαυτοῦ ψυχῆς, ὅτι ἀναγκάζομαι, ὥσπερ οἱ πρὸς δύο πυκτεύοντες, τὰς ἐφ' ἑκάτερα τοῦ λόγου παρατροπὰς κρούων τοῖς ἐλέγχοις καὶ καταβάλλων, τὴν προσήκουσαν ἰσχὺν ἀποδιδόναι τῇ ἀληθείᾳ. Ἐντεῦθεν γὰρ ἡμᾶς ὁ Ἀνόμοιος σπαράσσει, ἑτέρωθεν δέ, ὡς ἔοικεν, ὁ Σαβέλλιος. Ἀλλ' ὑμᾶς παρακαλῶ τοῖς βδελυροῖς τούτοις καὶ μηδένα παρατρέψαι δυναμένοις σοφίσμασι μὴ προσέχειν τὸν νοῦν: εἰδέναι δὲ ὅτι ἐστὶ τὸ ὄνομα τοῦ Χριστοῦ, τὸ ὑπὲρ πᾶν ὄνομα, αὐτὸ τὸ καλεῖσθαι αὐτὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ, καὶ κατὰ τὸν Πέτρου λόγον «Οὐδέ ἐστιν ἕτερον ὄνομα ὑπὸ τὸν οὐρανόν, τὸ δεδομένον ἐν ἀνθρώποις, ἐν ᾧ δεῖ σωθῆναι ἡμᾶς». Πρὸς δὲ τὸ ὅτι «Ἐγὼ ἦλθον ἐν τῷ ὀνόματι τοῦ Πατρός μου», ἐκεῖνο εἰδέναι χρὴ ὅτι ἀρχὴν ἑαυτοῦ καὶ αἰτίαν ἐπιγραφόμενος τὸν Πατέρα ταῦτα λέγει. Εἰ δὲ εἴρηται: «Πορευθέντες βαπτίζετε εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Πατρὸς καὶ τοῦ Υἱοῦ καὶ τοῦ Ἁγίου Πνεύματος», οὐ παρὰ τοῦτο χρὴ νομίζειν ἓν ἡμῖν ὄνομα παραδεδόσθαι. Ὡς γὰρ ὁ εἰπὼν Παῦλος καὶ Σιλουανὸς καὶ Τιμόθεος τρία μὲν εἶπεν ὀνόματα, συνέδησε δὲ αὐτὰ ἀλλήλοις διὰ τῆς συλλαβῆς: οὕτως ὁ εἰπὼν «ὄνομα Πατρὸς καὶ Υἱοῦ καὶ Ἁγίου Πνεύματος», τρία εἰπὼν συνέπλεξεν αὐτὰ τῷ συνδέσμῳ, ἑκάστῳ ὀνόματι ἴδιον ὑποβεβλῆσθαι τὸ σημαινόμενον ἐκδιδάσκων, διότι πραγμάτων ἐστὶ σημαντικὰ τὰ ὀνόματα. Τὰ δὲ πράγματα ἰδιάζουσαν καὶ αὐτοτελῆ τὴν ὕπαρξιν ἔχειν οὐδεὶς τῶν καὶ μικρὸν μετεχόντων τοῦ φρονεῖν ἀμφιβάλλει. Πατρὸς καὶ Υἱοῦ καὶ Ἁγίου Πνεύματος φύσις μὲν ἡ αὐτὴ καὶ θεότης μία, ὀνόματα δὲ διάφορα περιωρισμένας καὶ ἀπηρτισμένας τὰς ἐννοίας ἡμῖν παριστῶντα. Ἀμήχανον γάρ, μὴ ἐν τοῖς ἑκάστου ἰδιώμασι τὴν διάνοιαν γενομένην ἀσύγχυτον, δυνηθῆναι Πατρὶ καὶ Υἱῷ καὶ Ἁγίῳ Πνεύματι τὴν δοξολογίαν ἀποπληρῶσαι. Ἐὰν μὲν οὖν ἀρνῶνται μὴ λέγειν ταῦτα μηδὲ διδάσκειν οὕτω, κατώρθωται ἡμῖν τὰ σπουδαζόμενα. Καίτοι χαλεπὴν αὐτοῖς οὖσαν ὁρῶ τὴν ἄρνησιν, διὰ τὸ πολλοὺς ἔχειν τῶν λόγων τούτων τοὺς μάρτυρας. Πλὴν ἀλλ' οὐ σκοποῦμεν τὰ παρελθόντα, τὰ παρόντα μόνον ὑγιαινέτωσαν. Ἐὰν δὲ τοῖς αὐτοῖς ἐπιμένωσιν, ἀνάγκη καὶ πρὸς ἄλλας Ἐκκλησίας ἐκβοῆσαι ἡμᾶς τὴν καθ' ὑμᾶς συμφορὰν καὶ ποιῆσαι παρὰ πλειόνων ἐπισκόπων γράμματα ὑμῖν ἀφικέσθαι, τὸ μέγεθος τοῦτο τῆς ὑποκατασκευαζομένης ἀσεβείας καταρρηγνύντα. Ἢ γὰρ προὔργου τι ἔσται εἰς τὴν σπουδὴν ἢ πάντως ἡ παροῦσα διαμαρτυρία ἀφίησιν ἡμᾶς τῆς αἰτίας ἐπὶ τοῦ Κριτηρίου.

[5] Ἤδη δὲ καὶ ἐν συντάγμασιν οἰκείοις κατεβάλοντο τοὺς λόγους τούτους: οὕσπερ καὶ ἀπέστειλαν πρῶτον τῷ ἀνθρώπῳ τοῦ Θεοῦ Μελετίῳ τῷ ἐπισκόπῳ καὶ λαβόντες παρ' αὐτοῦ τὰς προσηκούσας ἀποκρίσεις, ὡς αἱ τῶν τεράτων μητέρες ἐπαισχυνόμεναι τοῖς πηρώμασι τῆς φύσεως, οὕτω καὶ αὐτοὶ τὰς αἰσχρὰς ἑαυτῶν ὠδῖνας τῷ προσήκοντι σκότῳ κατακρύψαντες τιθηνοῦνται. Καθῆκαν δέ τινα πεῖραν δι' ἐπιστολῆς καὶ πρὸς τὸν ὁμόψυχον ἡμῶν Ἄνθιμον τὸν Τυάνων ἐπίσκοπον, ὡς ἄρα Γρηγορίου εἰπόντος ἐν ἐκθέσει πίστεως Πατέρα καὶ Υἱὸν ἐπινοίᾳ μὲν εἶναι δύο, ὑποστάσει δὲ ἕν. Τοῦτο δὲ ὅτι οὐ δογματικῶς εἴρηται, ἀλλ' ἀγωνιστικῶς ἐν τῇ πρὸς Γελιανὸν Διαλέξει, οὐκ ἠδυνήθησαν συνιδεῖν οἱ ἐπὶ λεπτότητι τῶν φρενῶν ἑαυτοὺς μακαρίζοντες. Ἐν ᾗ πολλὰ τῶν ἀπογραψαμένων ἐστὶ σφάλματα, ὡς ἐπ' αὐτῶν τῶν λέξεων δείξομεν ἡμεῖς, ἐὰν ὁ Θεὸς θέλῃ. Ἔπειτα μέντοι τὸν Ἕλληνα πείθων οὐχ ἡγεῖτο χρῆναι ἀκριβολογεῖσθαι περὶ τὰ ῥήματα, ἀλλ' ἔστιν ὅπη καὶ συνδιδόναι τῷ ἔθει τοῦ ἐναγομένου, ὡς ἂν μὴ ἀντιτείνοι πρὸς τὰ καίρια. Διὸ δὴ καὶ πολλὰς ἂν εὕροις ἐκεῖ φωνὰς τὰς νῦν τοῖς αἱρετικοῖς μεγίστην ἰσχὺν παρεχομένας, ὡς τὸ κτίσμα καὶ τὸ ποίημα καὶ εἴ τι τοιοῦτον. Πολλὰ δὲ καὶ περὶ τῆς πρὸς τὸν ἄνθρωπον συναφείας εἰρημένα εἰς τὸν περὶ τῆς θεότητος ἀναφέρουσι λόγον οἱ ἀπαιδεύτως τῶν γεγραμμένων ἀκούοντες, ὁποῖόν ἐστι καὶ τοῦτο τὸ παρὰ τούτων περιφερόμενον. Εὖ γὰρ εἰδέναι χρὴ ὅτι ὥσπερ ὁ τὸ κοινὸν τῆς οὐσίας μὴ ὁμολογῶν εἰς πολυθεΐαν ἐκπίπτει, οὕτως ὁ τὸ ἰδιάζον τῶν ὑποστάσεων μὴ διδοὺς εἰς τὸν Ἰουδαϊσμὸν ὑποφέρεται. Δεῖ γὰρ τὴν διάνοιαν ἡμῶν οἱονεὶ ἐπερεισθεῖσαν ὑποκειμένῳ τινὶ καὶ ἐναργεῖς αὐτοῦ ἐντυπωσαμένην τοὺς χαρακτῆρας, οὕτως ἐν περινοίᾳ γενέσθαι τοῦ ποθουμένου. Μὴ γὰρ νοήσαντας τὴν πατρότητα μηδὲ περὶ ὃν ἀφώρισται τὸ ἰδίωμα τοῦτο ἐνθυμηθέντας, πῶς δυνατὸν Θεοῦ Πατρὸς ἔννοιαν παραδέξασθαι; Οὐ γὰρ ἐξαρκεῖ διαφορὰς προσώπων ἀπαριθμήσασθαι, ἀλλὰ χρὴ ἕκαστον πρόσωπον ἐν ὑποστάσει ἀληθινῇ ὑπάρχον ὁμολογεῖν. Ἐπεὶ τόν γε ἀνυπόστατον τῶν προσώπων ἀναπλασμὸν οὐδὲ Σαβέλλιος παρῃτήσατο, εἰπὼν τὸν αὐτὸν Θεόν, ἕνα τῷ ὑποκειμένῳ ὄντα πρὸς τὰς ἑκάστοτε παραπιπτούσας χρείας μεταμορφούμενον, νῦν μὲν ὡς Πατέρα, νῦν δὲ ὡς Υἱόν, νῦν δὲ ὡς Πνεῦμα Ἅγιον διαλέγεσθαι. Ταύτην πάλαι κατασβεσθεῖσαν τὴν πλάνην ἀνανεοῦνται νῦν οἱ τῆς ἀνωνύμου ταύτης αἱρέσεως ἐφευρεταί, οἱ τὰς ὑποστάσεις ἀθετοῦντες καὶ τὸ ὄνομα τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ ἀπαρνούμενοι. Οὕς, ἐὰν μὴ παύσωνται λαλοῦντες κατὰ τοῦ Θεοῦ ἀδικίαν, ὀδύρεσθαι χρὴ μετὰ τῶν ἀρνησιχρίστων.

[6] Ταῦτα ἀναγκαίως ὑμῖν διεστειλάμεθα, ἵνα τὰς ἀπὸ τῶν πονηρῶν διδαγμάτων βλάβας φυλάξησθε. Τῷ ὄντι γάρ, εἰ χρὴ τὰς πονηρὰς διδασκαλίας τοῖς ὀλεθρίοις φαρμάκοις ἐξομοιοῦν, ὡς οἱ παρ' ὑμῖν ὀνειροσκόποι φασί, ταῦτά ἐστι καὶ κώνειον καὶ ἀκόνιτον καὶ εἴ τι ἕτερον φάρμακον ἀνδροφόνον. Ταῦτα ψυχῶν δηλητήρια, οὐχ οἱ ἡμέτεροι λόγοι, ἅπερ αἱ οἰνόπληκτοι μήνιγγες ἐκβοῶσι πολυφάνταστοι οὖσαι διὰ τὸ πάθος: οὕς, εἴπερ ἐσωφρόνουν, ἐχρῆν εἰδέναι ὅτι ταῖς ἀχράντοις καὶ πάσης κηλῖδος κεκαθαρμέναις ψυχαῖς τὸ προφητικὸν ἐναυγάζει χάρισμα. Οὔτε γὰρ κατόπτρῳ ῥυπῶντι δυνατὸν τῶν εἰκόνων δέξασθαι τὰς ἐμφάσεις, οὔτε ψυχὴν ταῖς βιωτικαῖς προειλημμένην μερίμναις καὶ τοῖς ἐκ τοῦ φρονήματος τῆς σαρκὸς ἐπισκοτουμένην πάθεσι δυνατὸν ὑποδέξασθαι τοῦ Ἁγίου Πνεύματος τὰς ἐλλάμψεις. Οὐ γὰρ πᾶν ἐνύπνιον εὐθὺς προφητεία, ὥς φησι Ζαχαρίας: «Κύριος ἐποίησε φαντασίαν καὶ ὑετὸν χειμερινόν, διότι οἱ ἀποφθεγγόμενοι ἐλάλησαν κόπους καὶ τὰ ἐνύπνια ψευδῆ ἐλάλουν». Οὗτοι δὲ κἀκεῖνο ἀγνοοῦσιν, οἱ κατὰ τὸν Ἡσαΐαν ἐνυπνιαζόμενοι κοίτην φιλοῦντες νυστάξαι, ὅτι πολλάκις ἐνέργεια πλάνης ἀποστέλλεται ἐπὶ τοὺς υἱοὺς τῆς ἀπειθείας. Καὶ ἔστι πνεῦμα ψευδὲς ὃ ἐν τοῖς ψευδοπροφήταις γενόμενον Ἀχαὰβ ἐξηπάτησε. Ταῦτα εἰδότας ἔδει μὴ τοσοῦτον ὑπεραρθῆναι ὥστε ἑαυτοῖς προφητείαν προσμαρτυρεῖν, οἵ γε δείκνυνται καὶ τοῦ οἰωνοσκόπου Βαλαὰμ τῆς ἀκριβείας ἀπολειπόμενοι. Ὃς ὑπὸ τοῦ βασιλέως τῶν Μωαβιτῶν ἐπὶ μεγίσταις δωρεαῖς μετακληθεὶς οὐκ ἠνέσχετο ἀφεῖναι φωνὴν παρὰ τὸ βούλημα τοῦ Θεοῦ οὐδὲ ἀράσασθαι τὸν Ἰσραὴλ ὃν οὐκ ἀρᾶται Κύριος. Εἰ μὲν οὖν ταῖς ἐντολαῖς τοῦ Κυρίου αἱ κατὰ τὸν ὕπνον αὐτῶν φαντασίαι συντρέχουσιν, ἀρκείσθωσαν τοῖς Εὐαγγελίοις οὐδεμιᾶς βοηθείας ἐκ τῶν ὀνείρων εἰς τὴν ἀξιοπιστίαν προσδεομένοις. Εἰ δὲ ὁ μὲν Κύριος τὴν ἑαυτοῦ εἰρήνην ἀφῆκεν ἡμῖν καὶ ἐντολὴν καινὴν ἔδωκεν ἡμῖν ἵνα ἀγαπῶμεν ἀλλήλους, τὰ δὲ ὀνείρατα μάχην καὶ διάστασιν καὶ ἀγάπης ἀφανισμὸν ὑφηγεῖται, μὴ διδότωσαν καιρὸν τῷ διαβόλῳ διὰ τοῦ ὕπνου ταῖς ψυχαῖς αὐτῶν ἐπιβαίνειν, μηδὲ κυριώτερα ποιείτωσαν τὰ παρ' αὐτοῦ φαντάσματα τῶν σωτηρίων διδαγμάτων.