[TO THE MONK OLYMPIUS] [960A]

 MACRINA'S PARENTS

 THE BIRTH OF MACRINA

 MACRINA'S CHILDHOOD

 HER BETROTHAL

 DEATH OF THE YOUNG MAN

 MACRINA RESOLVES NEVER TO LEAVE HER MOTHER

 BASIL RETURNS FROM THE UNIVERSITY

 THE STORY OF NAUCRATIUS

 THE TRAGIC DEATH OF NAUCRATIUS

 MACRINA THE ONE SUPPORT OF HER MOTHER

 MOTHER AND DAUGHTER MAKE FURTHER PROGRESS IN THE ASCETIC LIFE

 PETER, THE YOUNGEST BROTHER

 DEATH OF THE MOTHER

 BASIL DIES AFTER A NOBLE CAREER

 GREGORY RESOLVES TO VISIT HIS SISTER.

 GREGORY COMES TO THE MONASTERY AND FINDS MACRINA ON HER DEATH BED

 SHE SENDS GREGORY AWAY TO REST HIMSELF

 GREGORY RETURNS TO MACRINA, WHO RECALLS THE EVENTS OF HER CHILDHOOD

 THE EVENTS OF THE NEXT DAY: MACRINA'S LAST HOURS

 MACRINA'S DYING PRAYER

 GREGORY PERFORMS THE LAST OFFICES

 THE SISTERS' LAMENT FOR THEIR ABBESS

 VESTIANA COMES TO HELP GREGORY [988C]

 THEY FIND ON THE BODY MARKS OF MACRINA'S SANCTITY

 THE ALL-NIGHT VIGIL: A CROWD OF VISITORS ARRIVES

 ARRIVAL AT THE CHURCH: THE BURIAL. SERVICE

 [996A] THE FAMILY GRAVE IS OPENED

 THE FUNERAL OVER, GREGORY RETURNS HOME

 THE SOLDIER'S STORY

 CONCLUSION

PETER, THE YOUNGEST BROTHER

Macrina was helped most of all in achieving this great aim of her life by her own brother Peter. With him the mother's pangs ceased, for he was the latest born of the family. At one and the same time he received the names of son and orphan, for as he entered this life his father passed away from it. But the eldest of the family, the subject of our story, took him soon after birth from the nurse's breast and reared him herself and educated [972C] him on a lofty system of training, practising him from infancy in holy studies, so as not to give his soul leisure to turn to vain things. Thus having become all things to the lad---- father, teacher, tutor, mother, giver of all good advice----she produced such results that before the age of boyhood had passed, when he was yet a stripling in the first bloom of tender youth, he aspired to the high mark of philosophy. And, thanks to his natural endowments, he was clever in every art that involves hand-work, so that without any guidance he achieved a completely accurate knowledge of everything that ordinary people learn by time and trouble. Scorning to occupy [972D] his time with worldly studies, and having in nature a sufficient instructor in all good knowledge, and always looking to his sister as the model of all good, he advanced to such   a height of virtue that in his subsequent life he seemed in no whit inferior to the great Basil. But at this time he was all in all to his sister and mother, co-operating with them in the pursuit of the angelic life. Once when a severe famine had occurred and crowds from all quarters were frequenting the retreat where they lived, drawn by the fame of their benevolence, Peter's kindness supplied such an abundance of food that the desert seemed a city by reason of the number of visitors.

Ἦν δὲ αὐτῇ ὁ μάλιστα πρὸς τὸν μέγαν τοῦτον τοῦ βίου σκοπὸν ὑπηρετῶν ἀδελφός τις ὁμογάστριος, Πέτρος ὄνομα αὐτῷ, ἐφ' ᾧ ἔληξαν τῆς μητρὸς ἡμῶν αἱ ὠδῖνες.
Οὗτος γὰρ ἦν ὁ τελευταῖος τῶν γονέων βλαστός, ὃς ὁμοῦ τε υἱὸς καὶ ὀρφανὸς ὠνομάσθη: ἅμα γὰρ τῷ παρελθεῖν τοῦτον εἰς φῶς καταλείπει ὁ πατὴρ τὸν βίον. Ἀλλ' ἡ πρεσβυτάτη τῶν ἀδελφῶν, περὶ ἧς ὁ λόγος, μικρὰ τῆς θηλῆς αὐτὸν παρὰ τὴν πρώτην γένεσιν μετασχόντα εὐθὺς ἀποσπάσασα τῆς τιθηνουμένης δι' ἑαυτῆς ἀνατρέφεται καὶ ἐπὶ πᾶσαν τὴν ὑψηλοτέραν ἤγαγε παίδευσιν, τοῖς ἱεροῖς τῶν μαθημάτων ἐκ νηπίων αὐτὸν ἐνασκήσασα, ὡς μὴ δοῦναι τῇ ψυχῇ σχολὴν πρός τι τῶν ματαίων ἐπικλιθῆναι. Ἀλλὰ πάντα γενομένη τῷ νέῳ, πατήρ, διδάσκαλος, παιδαγωγός, μήτηρ, ἀγαθοῦ παντὸς σύμβουλος, τοιοῦτον αὐτὸν ἀπειργάσατο, ὡς πρὶν ἐξελθεῖν τὴν ἡλικίαν τῶν παίδων ἔτι ἐν μειρακιώδει τῇ ἀπαλότητι τῆς ὥρας ἀνθοῦντα πρὸς τὸν ὑψηλὸν τῆς φιλοσοφίας σκοπὸν ἐπαρθῆναι καί τινι φύσεως εὐκληρίᾳ πρὸς πᾶσαν τέχνης ἰδέαν τὴν διὰ χειρὸς ἐνεργουμένην ἐπιτηδείως ἔχειν, ὡς μηδενὸς καθηγουμένου διὰ πάσης ἀκριβείας ἑκάστου τὴν ἐπιστήμην κατωρθωκέναι, ὧν χρόνῳ καὶ πόνῳ τοῖς πολλοῖς ἡ μάθησις παραγίνεται. Οὗτος τοίνυν τῆς περὶ τοὺς ἔξωθεν τῶν λόγων ἀσχολίας ὑπεριδών, ἱκανὴν δὲ διδάσκαλον παντὸς ἀγαθοῦ μαθήματος τὴν φύσιν ἔχων ἀεί τε πρὸς τὴν ἀδελφὴν βλέπων καὶ σκοπὸν ἀγαθοῦ παντὸς ἐκείνην ποιούμενος εἰς τοσοῦτον ἐπέδωκεν ἀρετῆς, ὡς μηδὲν ἔλαττον τοῦ μεγάλου Βασιλείου δοκεῖν ἔχειν ἐν τοῖς κατ' ἀρετὴν προτερήμασιν. Ταῦτα μὲν ἐν τῷ μετὰ ταῦτα βίῳ: τότε δὲ ἀντὶ πάντων ἦν τῇ ἀδελφῇ καὶ τῇ μητρὶ συνεργῶν αὐταῖς πρὸς τὴν ἀγγελικὴν ἐκείνην ζωήν. Ὅς ποτε καὶ σιτολειψίας χαλεπῆς γεγενημένης καὶ πολλῶν πανταχόθεν κατὰ φήμην τῆς εὐποιίας πρὸς τὴν ἐσχατιάν, ἐν ᾗ κατῴκουν, ἐπιρρεόντων τοσοῦτον δι' ἐπινοιῶν τὰς τροφὰς ἐπλεόνασεν, ὡς τῷ πλήθει τῶν ἐπιφοιτώντων πόλιν εἶναι τὴν ἐρημίαν δοκεῖν.